A csíktaplocai Mustármag közösség, megalakulásának 10 éves évfordulóját ünnepelte november 24-én a Mindenszentek templomában.
A lelkinap dicsőítéssel kezdődött, amelyet Gáber Róbert és György Zsolt vezettek.
Sándor Tünde, a közösség alakulásáról, jelenéről és jövőéről beszélt.
A közösség 2002-ben alakult egy Élet a lélekben szeminárium után, amikor nagy erővel kiáradt a Szentlélek, és életre hívta ezt a kis közösséget.
Az imacsoport tagjai minden pénteken találkoztak a szentmise után, dicsőítették az Urat, tanították egymást, az evangélium igéi szerint, imádkoztak egymásért, és másokért.
2009-ben hét év után ért be az a gondolat, hogy a közösségnek nevet kellene adni és a mustármag példabeszédre esett a választás ( Mt 13,31-32).
Mustármag lett a neve, mert ha kicsi is a közösség, imádságban, kitartásban, erős hit által, ebből a Mustármagból nagy fa növekszik, amelyen az ég madarai fészket raknak. 2 éve, hogy a lelkiekben megerősödött közösségben, döntés született és csatlakoztak az Erdélyi Katolikus Karizmatikus Megújuláshoz.
Ez a 10 év, gyümölcsöző volt, sokan megtértek, átadták életüket az Úrnak, megérezték milyen egy minőségi életet élni Istennel, Isten meghallgatta imáikat, sok gyógyulás, szabadulás történt a függőségekből.
A lelkinapon többek között szó esett:
Tanúságot tett, illetve tanított Zsombori Zsolt, az udvarhelyi Forrás közösség vezetője a megtéréséről, arról, hogy miként találta meg az Úr Jézus Krisztust egy Szentlélek szeminárium által, majd tanúságot tett hitük megéléséről a családban.
"Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól.hol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük." Mt 18,19-20
Tanított, hogy hogyan imádkozzunk hittel, az imát egy kézigránáthoz hasonlította, amelyet feldobunk az Úrhoz. A hitet, pedig a gránát biztosító szegéhez. A hittel elmondott ima olyan, mint egy kibiztosított gránát, és amelyik aztán felrobban és így, jó értelemben, nagy hatással van. A hit nélküli imák olyan gránátok, amelyek nincsenek kibiztosítva, amelyek csak megtöltik az Úr szobáját, anélkül, hogy felrobbannának. Tehát hittel imádkozzunk, figyeljünk az Úrra, ne csak mi beszéljünk, így tudjuk kibiztosítani kézigránátunkat, hogy az robbanjon fel, és ne maradjon hatástalan
A hit kegyelem, amelyet az Úr ad. Amikor az Úr nyit az életükben és közeledik, akkor ne szalasszuk el az alkalmat, hanem lépjünk, ahogyan ő is lépett, amikor a fenti ige megérintette a szívét. Ők mertek lépni a feleségével együtt Isten felé, hogy hittel kérjék a gyermekáldást. Ne szalasszuk el az alkalmat, mert az nem tér vissza. Az életben többször lép felénk az Úr és legyünk készek, legyünk nyitottak feléje. Ne szúrjuk el akkor az alkalmat ilyenekkel, hogy: nem vagyok méltó, nem vagyok alkalmas, most le vagyok terhelve, stb. Ez a Zsidókhoz írt levélben olvasható figyelmeztetést juttatja eszünkbe:
„Ha ma majd meghalljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadáskor tettétek.” Zsid 3,15
A közösségi életről is beszélt Zsolt. Sokan mondják, hogy szeretik Istent, de valahogyan ezt nem tudják kimondani testvéreik felé. Hogyan szerethetik Istent, akit nem látnak, ha testvéreiket, akit látnak, nem tudják szeretni.
„ Ha valaki azt állítja, hogy: Szeretem az Istent", de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát.” 1Jn 4,20
Szent Pált idézte, aki azt mondja, hogy: viseljük el egymást szeretetben. Ez a testvéri szeretetnek, Jézus parancsának, egy emberibb formája. Szent Pálnak volt némi tapasztalata a közösségi életben és tisztában volt azzal, hogy a testvéri szeretet színe-java abban áll, hogy elviseljük egymás hibáit.
„Viseljétek el egymást szeretettel.” Ef 4,2
A téves közösségi magatartásokról is szólt. Van, aki úgy jön a közösségbe, hogy zárkózott és nem adja önmagát. Van, aki csak szemléli kívülről a közösséget, hogy most jobb volt-e vagy sem. Elmondta, hogy a közösség nem másokról szól, hanem rólunk, hogy mi milyen viszonyban vagyunk az Úrral, hogyan adjuk magunkat teljesen át a közösségben, hogyan ajándékozzuk szét önmagunkat a közösségben. Ha valaki csak a jogait nézi, és mindig csak magára gondol a közösségben és folyton csak róla, és sérelmeiről van szó, az elveszi a levegőt a közösség többi tagjaitól. Az ilyen közösséggyilkos.
Szentségimádás, majd szentmise zárta a napot, amelyet Czikó László helyi plébános vezetett.
Sándor Tünde közösség vezető
2012. október 13-án ismét megrendezésre került az Erdélyi Katolikus Karizmatikus Megújulás 
nagytalálkozója, amelynek ezúttal a marosvásárhelyi Nemzeti Színház adott otthont. A Hit Évének küszöbén az együttlét mottóját Pál apostol szavai képezték: „Higgy az Úr Jézusban és üdvözülsz” (Apcsel 16,31). Mindannyiunk örömére, ez alkalomból közel kilencszáz résztvevő gyűlt össze Erdély különböző pontjairól.
A találkozó meghívottja dr. Johannes Hartl németországi teológus volt, az augsburgi imaház alapítója, aki két munkatársával érkezett közénk. Nem meglepő módon dr. Hartl első előadásában az imádság szerepére hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozta, hogy az üdvösség szempontjából nem az az elsődleges, hogy mit „tettem le az asztalra”, sokkal inkább az, hogy milyen kapcsolatban voltam Jézus Krisztussal, elmondhatja-e az Úr rólunk: ismerlek téged. Hartl buzdított arra, hogy lépjünk személyes kapcsolatba ezzel az Istennel, aki már a világ teremtése előtt kiválasztott és fiaivá fogadott minket (Ef 1,4).
Délutáni elmélkedésében az előadó ahhoz ajánlott néhány gyakorlati szempontot, hogy olyanná válhassunk, „mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében meghozza gyümölcsét” (Zsolt 1,3). Először is mernünk kell másnak lenni, szembe úszni az árral, ami egyszersmind nem jelent elzárkózást a világtól. Továbbá a dicsőítő életformát kell gyakorolnunk, amely abban áll, hogy Istent a problémáim fölé emelem, bármilyen viharok legyenek is az életemben. Végül fontos a negatív gondolkodásból való megtérés, hogy hitem, reményem, identitásom Isten igazságaiban gyökerezzen. Dr. Hartl saját evangelizációs munkájából osztott meg megindító tapasztalatokat, amikor Isten szeretetét sikerült elvinniük a társadalom peremére szorult emberekhez.
Nemcsak az előadó személyes tapasztalatait hallhattuk, hanem egyik munkatársa, Thomas Hardt is tanúságot tett megtéréséről, melyben fontos szerepe volt környezete fáradhatatlan közbenjárásának. A találkozóról továbbá nem hiányozhatott az imaszolgálat és a dicsőítés. A cserealji ifjúsági csoport pantomímjátéka szívhez szólóan fejezte ki számunkra az ember kiszolgáltatottságát a negatív befolyásokkal szemben, amelyektől egyedül Krisztus tud szabaddá tenni.
Délután a fiatalok külön programon vehettek részt, és a közel százfős részvétel arról tanúskodik, hogy van igény rá, érdemes saját nyelvén megszólítani ezt a korosztályt. A fiatalok arról hallhattak tanítást, hogy Istent meg lehet tapasztalni a hétköznapokban, mindezt játékkal, beszélgetéssel egybekötve.
Első alkalommal került sor gyerekfelügyeletre, hogy a szülők, akik magukkal hozták gyerekeiket, tudjanak figyelni a tanításokra. A gyerekfelügyelőkre kb. 50 gyermeket bíztak a szülők.
Köszönettel tartozunk Nt. Ft. Msgr. Tamás József püspök atyának, hogy jelenlétével, ez alkalommal is, megtisztelte együttlétünket és a találkozó ünnepélyes záró szentmiséjét celebrálta. Köszönjük a tisztelendő paptestvéreknek, akik alázatos szolgálatukkal építették közöttünk Isten Országát gyóntatással, lelki beszélgetésekkel.
Végül köszönetet mondunk a marosvásárhelyi Magvető közösség minden tagjának a találkozó előkészítésében, lebonyolításában tanúsított áldozatkész hozzáállásáért, valamint hálával tartozunk Istennek a találkozásokért, az együttlét öröméért, hogy megélhettük a fizikai távolságon átívelő egységet.
Testvéri szeretettel Elekes Szende
Évente megszervezésre kerül az Erdélyi Katolikus Karizmatikus Találkozó október második hetében. Az idei találkozó Csíkszeredában volt megrendezve 2011. október 15-én. A találkozó témája a KÖZÖSSÉG volt, a mottó pedig: „Ti Krisztusnak teste vagytok s egyenként tagjai” 1Kor 12,27
A nap témája három szinten volt elmélyítve:
Közösségben Istennel – Gert Overmeer atya Hollandiából
Gert atya előadásában kiemelte: ha valakivel szemben van elvárásod, akkor azzal a személlyel van valamilyen kapcsolatod. Istennek nem csak reményei vannak velünk, hanem bízik bennünk. Ezt mondja: Ti az én népem vagytok, én pedig a ti Istenetek. Meg vagyunk hívva arra, hogy egy különleges, személyes kapcsolatba lépjünk Istennel. Hogyan tudjuk ezt megélni? Csupán 4 dolgot kell betartani: TUDNI, hogy Isten szeret. TUDATOSÍTANI, hogy Isten engem szeret. TAPASZTALNI, hogy ez rólam szól és Isten az életemben cselekszik. TENNI, kifejezni neki hálánkat, merni kérni gyermeki bizalommal. Ha ezt megteszem, nem kell keresnem, hol van Isten, hiszen Isten bennem van, ott van velem.
Közösségben egymással – László Rezső atya
Rezső atya témájában kitért: Hogyan szolgálhatom a közösségemet és a közösségen keresztül másokat? Milyen is egy krisztusi közösség, mik a jellemző tulajdonságai? Mit kell tennem a krisztusi közösségben? Az lenne jó, ha megtalálnád a helyedet a közösségben, azt tennéd, amire Isten elhívott. Ne azt akard tenni, amit már tesznek, hanem nézd meg, mi az, ami hiányzik a közösségben. A közösség olyan, mint egy test, és a testnek minden tagjára szüksége van. Találd meg helyedet a közösségben és merj amellett elköteleződni a közösségben.
Közösségben az Egyházzal – Tamás József püspök atya
A püspök atya a következőket emelte ki: „Sokan az egyházban csupán egy intézményt látnak, egy olyan intézményt, amire a társadalmi életben szükség van a maguk beteljesítésében. Viszont többen vannak azok, akik az egyházban meglátják és elismerik Jézus Krisztus munkáját, a történelem folyamán kifejtett tevékenységét. Mi, akik az egyház tagjai vagyunk, fel kell fedeznünk azt az Isten-emberi intézményt, amelyet Jézus Krisztus alapított. Ez a kettős arculat adja a közösséget. Az egyháznak ma sem kritikusokra van szüksége, hanem „életművészekre”, szentekre. A szentek újították meg minden korban az egyházat és annak tagjait. Ez a mi feladatunk is! Akkor vagyunk igazán közösségben az egyházzal, ha a megújult reformot saját magunkban kezdjük, és ez belőlünk sugárzik embertársaink felé. Mert nemcsak a rossznak, a jónak is vonzó ereje van.”
Bencze Edit Székelyudvarhelyről és Bálint Katalin Csíkszeredából osztotta meg tanúságtételét a nap folyamán. Mindkét tanúságtétel megerősítette bennünk azt, hogy Isten közösségbe hívott minket Vele és egymással, de mi is meg kell tegyünk mindent annak érdekében, hogy megmaradjunk ebben a kapcsolatban. Bármi is történik az életünkben, számíthatunk Istenre és a közösségre is.
Az aradi fiatalok a találkozó kezdetén egy pantomímet adtak elő, amivel bevezettek
anap témájába.
A fiataloknak három órás alternatív programjuk is volt a találkozó keretén belül, ahol 120-an vettek részt. Ezt a Keresztirány által szervezett programot Gert Overmeer atya vezette.
Természetesen a találkozóról nem hiányzott a közös dicsőítés, imaszolgálat, szentségimádás, szentmise, amit Tamás József püspök atya celebrált. A gyónásra is nagy igény volt a nap folyamán, amiben számos atya besegített és meg is volt a gyümölcse, mert több mint ezren vették magukhoz az oltáriszentséget a szentmisén.
A találkozón több mint 1200-an vettek részt és több mint 15 közösségből voltak az ország különböző pontjairól. Csíkszereda környékéről is nagyon sokan részt vettek a találkozón.
A nap lehetőséget adott számunkra, hogy megtapasztaljuk a krisztusi közösség megtartó erejét.
Köszönjük mindenkinek, aki részt vett a találkozón és bármit is hozzátett, hogy a nap még nagyszerűbb legyen.
Istené legyen minden dicsőség!!!
Szeretettel és tisztelettel a szervezők nevében Dánél József
Évről-évre megszervezésre kerül az Erdélyi Katolikus Karizmatikus Találkozó október első felében. Az idei találkozó Csíkszeredában volt megrendezve. A találkozó témája az EVANGELIZÁCIÓ volt, a mottó pedig: „Nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.” 1Kor 2,2
A nap témáját három szinten mélyítették el:
Evangelizáció a személyes életünkben – Fülöp László atya
Laci atya előadásában kiemelte: ha hitelesen akarunk evangelizálni másokat, előbb a személyes életünket kell rendbe tennünk, különösen a Jézussal való személyes kapcsolatunkat és a Szentírás olvasását. Nem Jézusról kell beszéljünk először, hanem Jézussal. Haragosokkal a szívünkben sem hiteles az evangelizáció, így a megbocsátást is gyakorolnunk kell.
Evangelizáció a közösségben – Regina Collins szerzetes nővér
Regina nővér számtalan példát hozott a személyes életéből és közösségi tapasztalataiból, hogy miért fontos a közösségi evangelizáció és milyen módjai vannak, hogy közösségileg evangelizáljunk. Nem a formák a fontosak, hogy hogyan evangelizálunk, hanem a buzgóság. Imádkozott értünk, hogy az Úr adjon új tűzet és buzgóságot a szívünkbe az evangelizáció iránt.
Evangelizáció az Egyházban – Tamás József püspök atya
A püspök atya is kiemelte, mennyire fontos küldetése az Egyháznak az evangelizáció. Az Egyház számít ebben a munkában a világiakra is. Számtalan egyházi dokumentumot, megnyilatkozást idézett, ahol az Egyház az evangelizáció fontosságát hangsúlyozza napjainkban is. Fontos helyen szerepel a megkeresztelteknek az újraevangelizálása. Bátorító volt számunkra, hogy a püspök atya jelenlétével és tanításával megerősítette a Katolikus Karizmatikus Megújulást sajátos küldetésében, az evangelizációban.
Két tanúságtételt hallhattunk a nap folyamán, Sófalvi Szabolcs Marosszentgyörgyről és Nagy Enikő Gyergyószentmiklósról. Mindkét tanúságtétel megerősítette bennünk azt, hogy Isten ma is jelen van és cselekszik. Megerősített elhívásunkban, hogy abban a szolgálatban, feladatkörben, amit felvállalunk, hitelesen tudjunk evangelizálni, tanúságot tenni.
A fiatalok két bemutatót tartottak egy rövid előadás és egy dicsőítő tánc formájában. Alternatív programjuk is volt a találkozó keretén belül, ahol 120-an vettek részt.
Természetesen nem hiányzott a közös dicsőítés, szentségimádás, szentmise, amit Tamás József püspök atya celebrált. A gyónásra is nagy igény volt a nap folyamán, amiben számos atya besegített.
A találkozón több mint 900-an vettek részt és több mint 15 közösségböl voltak az ország különbözö pontjáról. A résztvevők többsége Csíkszeredából és környékéről volt.
A nap lehetőséget adott számunkra, hogy megtapasztaljuk Isten jelenlétét. Megtapasztalhattuk, hogy Isten szeret minket, jelen van és cselekszik.
Köszönjük mindenkinek, aki részt vett a találkozón és bármit is hozzátett, hogy a nap még nagyszerübb legyen.
Istené legyen minden dicsőség!!!
Szeretettel és tisztelettel a szervezők nevében is Józsi
2009. október 10.-én került sor Székelyudvarhelyen az EKKM 6. Találkozójára.
A hagyományhoz híven, idén is a helyi, az udvarhelyi Forrás közösség szervezte a találkozót és meg kell hagyni, kitettek magukért! Minden évben sikerült a szervező közösségeknek meglepni a résztvevőket. Idén egy pantomím volt a "helyi sajátosság", amellyel nem csak bemutatkozott a közösség, hanem már az első perctől fogva Isten elé vittek bennünket. Az idei találkozóra 800 résztvevő érkezett több mint 20 helységből, akik Csíszér László és dícsőitő csapata kíséretével egy szívvel-lélekkel magasztalták, imádták az örökkévaló, Szent Istent.
Találkozónk mottója Jézus bátorítása: "Bízzatok, én legyőztem a világot!" (Jn 16,33b). Ennek fényében Hardi Titusz bencés szerzetes arról beszélt, hogy nem mindegy, kiben bízunk és az sem, hogy ezt a bizalmat, az Istennel való új szövetséget hogyan éljük meg. Arra buzdított, hogy éljünk Isten jelenlétében, mert Ő az, aki életet ad - ezzel szemben a gonosz, a világ, nem ad semmit, csak elvesz.
Botár Gábor atya kiemelte, hogy ez a bizalmunk a Krisztus melletti döntésünkben nyilvánul meg, amely egyszersmind a közösséghez kapcsol bennünket, és hogy az Egyháznak szüksége van a közösségekre, a megújulásra - amint azt a pápák is újra és újra kiemelik. A Gábor atya által hozott példa igen szemléletes: egy fához hasonlította az Egyházat, amelyben a struktúrák a törzs, és a kisközösségek, lelkiségek az ágak, a levelek. Egyik sem lehet meg a másik nélkül. A szentségimádás alatt Koncsag László atya segített közelebb lépni a Szentségi Jézushoz, és elmélyülni jelenlétében.
Az idei találkozón sem maradtak el a tanúságtételek, melyekben Fehér Árpád, valamint Rusti Sándor atya osztották meg amit Isten életükben cselekedett. De nem feledkezhetünk meg a marosvásárhelyi fiatalok pantomímjéről sem, akik Isten szabadító erejét mutatták be.
Köszönjük a pap testvéreknek az áldozatos szolgálatot, amellyel lehetővé tették a résztvevők számára, hogy a gyónás szentsége által megtisztulva vegyenek részt az ünnepen. 13 pap gyóntatott a találkozó ideje alatt. Köszönjük mindnyájuknak! Nélkülük nem lett volna ilyen csodálatos ez az ünnep!
És köszönjük Nt. Ft. Msgr. Tamás József püspök atyának, hogy velünk volt a találkozó csúcspontján és együtt ünnepelhettük Krisztus áldozatát, amely szabadságot, új reményt adott nekünk! Köszönjük bátorító szavait, melyekkel buzdított, hogy a világ jelen helyzete, a veszélyek, a körülmények ellenére bízzunk Istenben.
Dicséret illeti a Forrás közösség minden tagját, azért a sok imáért és áldozatért, amellyel már több hónapja készültek a találkozóra; a kreatív díszítésért, amellyel igazi liturgikus térré változtatták a Művelődési Házat; a meleg fogadtatásért, amelyben részesítetek bennünket. Hiszem, hogy aki ott volt, az elmondhatja: igazán otthon érezte magát.
És főként köszönet és dicsőség illeti Istent, akiről ez a találkozó (és reméljük az életünk) is szólt, és akinek megvallottuk és valljuk: Jézusom, bízom Benned!
Szeretettel az EKKM. nevében Sidó Éva