Beszámoló a 2016-os találkozónkról
Ezúttal a csíkszeredai Erőss Zsolt Sportaréna adott otthont az Erdélyi Katolikus Karizmatikus Megújulás (EKKM) XIII. országos találkozójának. A 2016. október 8-án lezajlott rendezvény szervezését a helyi Búzamag közösség vállalta, az esemény mottóját Máté Evangéliumából választották: „Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5,14). A több mint ezer résztvevő jelenlétében Fülöp Magdolna szociális testvér és Szénégető István atya tanításaikkal rávilágítottak arra, hogy keresztényként mindannyiunknak küldetésünk van, ugyanezt emelte ki prédikációjában Tamás József segédpüspök úr is.
A találkozó első programja a gelencei Bétel ificsoport pantomim előadása volt, amelyben kiemelték a mai emberre leselkedő kísértéseket, amelyek „megkötözik”, foglyul ejtik a kelepcébe besétálót, de arra is rámutattak, hogy van, aki elvágja a kötelékeket, kiszabadítson a gonosz fogságából. Szépen kidolgozott, hiteles produkciójukban a közösség megtartó erejét is kihangsúlyozták.
A csíkszeredai Búzamag közösség dicsőítő csapata segítette a résztvevőket a megérkezésre, szíveik megnyitására, a rendezvényre való ráhangolódásra.
Fülöp Magdolna szociális testvér tanítását azzal kezdte, hogy Jézus ki akar hívni a kényelmi zónánkból, mert azt akarja, hogy tovább növekedjünk, tovább fejlődjünk. Ezt követően a világosságról beszélt: úgy tudunk a világ világossága lenni, hogy Jézus fényét tükrözzük. Ő bennünk él, „Ő a nap és mi vagyunk a hold.” A mi világunk egy sötétben élő világ, ahol sokan inkább szeretik a sötétséget, mint a világosságot. Sötétben tapogatóznak tömegek, és sokan élnek tudatlanságban, Isten dolgait illetően. Magunkat is rajtakaphatjuk azon, hogy sötét indulatok, gondolatok, sőt időnként cselekedtek is előfordulnak életünkben. Ezeket el szeretnénk rejteni, hogy ne kerüljenek fényre. „A világot akkor lehet igazán megváltoztatni, ha átitatjuk jósággal, becsületességgel, szent élettel, belülről kifele.” – mondta, majd hozzátette: „Az Isten szerinti életek tudják csak megváltoztatni a világot”.
Nem tudunk hatást gyakorolni a világra, ha nem különbözünk tőle. „A mi életünk, otthonaink, kapcsolataink másak kell legyenek, mint azoké az embertársainké, akik nem ismerik Istent.” „Nem tudok világítani, ha magam is sötétségben járok.”
Ezt követően a megtisztulásról beszélt: tudatosítsuk magunkban, hogy mi a veszély, mibe keveredtünk, majd hogyan tisztulhatunk meg. Hogyan tarthatjuk távol magunkat attól, hogy beszennyeződjünk? Megoldásként Szent Pál szavai idézte: „Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes.” (Róm. 12,2)
„Amennyiben jó dolgokat gondolunk másokról, irgalommal tekintünk másokra, amikor a legnagyobb jót akarjuk a másik ember számára – akár szeret, akár nem –, akkor elkezdünk láthatóan megváltozni. A gondolataink is, az érzésvilágunk is. Miért? Mert amit vetettük, azt aratjuk.” – mondta a szociális testvér.
Tanítása végén a küldetésről is beszélt: „Ha szenvedélyemmé válik az, hogy megismerjem Jézust, hogy benne éljek, hogy benne megmaradjak, hogy hozzá hasonlóvá válljak, akkor a szívem égni kezd azért, ami neki fontos. Mindegyikünk számára Isten elképzelt egy olyan területet, egy olyan küldetést, ami által Isten országát elhozhatjuk a földre. De fontos, hogy ezt tőle kérdezzük meg, mert Ő tudja.”
Ezt követően Jancio Laura szívbemarkoló, ugyanakkor felemelő tanúságtételét hallgathatták meg az résztvevők.
Imaszolgálattal folytatódott a találkozó, imapárok fogadták azon testvéreket, akik annak tudatában, hogy: „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt.18,20), az ő közbenjárásukat kérték.
A délutáni program a székelyudvarhelyi Pitypang ifiközösség pantomimjével kezdődött, amelynek mottója az Indulj és menj! című ifjúsági ének refrénje volt: „Küldelek én, megáldlak én, csak menj, és hirdesd szavam!” A fiatalok előadása arra is rámutatott, hogy akkor tudunk kiteljesedni, ha azt tesszük, amire Ő elhívott.
A produkciót ismét dicsőítés követte, majd Szénégető István családpasztorációs lelkésznek, a remeteszegi Szent Család-templom plébánosának előadása következett.
A küldetést röviden úgy foglalta össze, hogy: „Isten akarta, hogy legyek, én nem véletlenül születtem, nem csak a szüleim szerelmének vagyok a gyümölcse, hanem Isten engem akart. A legszentebb pillanat az életemben az volt, amikor megfogantam. Isten szánt nekem egy helyet ezen a földön, ebben az egyházban nekem helyem van. Van egy feladatom, ami összefügg az én foganásommal. Amikor engem Isten megalkotott, akkor egy bizonyos céllal alkotott meg.” – mondta a családok iránti elkötelezettségérőről jól ismert plébános, majd így folytatta: „Istennek az a terve, hogy megismerjük őt, hogy halljuk az örömhírt, hogy van Isten, jó az Isten, szeret az Isten és hazavár az Isten.”
„Mi is az én küldetésem a világban, az egyházban?” – tette fel a kérdést, majd öt fényt, öt pontot mutatott be, amely hozzásegít mindannyiunkat, hogy megtaláljuk, mi a küldetésünk.
1. Isten meghívott engem egy nagy átalakulásra – amikor elgördül a kő és új ember születik.
2. Én vagyok a világ világossága – tudok-e krisztusi alázattal szolgálni, anélkül, hogy elismerésre vágynék?
3. Tanúságtétel – beszélek-e arról, hogy mit tesz az Isten az életemben, bennem és általam?
4. A befogadás kultúrája – örülök-e azon embereknek, akik először toppannak be a közösségbe, vagy érdeklődök-e azon közösségi tagok után, akik valami okból nem jöttek a közösségbe? A missziós szem, szív, fül alakítható.
5. Missziós lendület – hol van az én helyem, és hogy akar engem az Isten használni közösségen kívül. A missziós lendület az, amikor kifele megnyílunk.
Ezután a Szentségimádásra került sor. Ifjúsági dalok és az Oltáriszentség előtti elmélkedések követték egymást, de csendes, személyes imára is volt lehetőség – Jézus jelenlétében. A zenei szolgálatot a Psallite ifjúsági ének és zenekar végezte.
A záró szentmisét Tamás József segédpüspök celebrálta. Prédikációját a három szó: lélek, bölcsesség, szeretet köré építette fel.
Kitért arra, hogy „a keresztény ember – Jézus Krisztusnak a követője – akkor válik a világ világosságává, ha a léleknek az embere, ha lelket visz bele a mindennapi életbe”. Feladata rendet tenni önmagában és önmaga körül is.
A püspök atya szerint a bölcsesség embere Jézus tanítását helyezi első helyre életében, és ezt közvetíti embertársai felé is. Beszédében kihangsúlyozta, hogy a szeretet a legértékesebb ajándéka Istennek, értékesebb az egészségnél, a tudásnál, a talentumainknál, az anyagi javaknál. Az ember annyit ér, mint amennyi szeretet lakozik benne. A szeretet apró jó cselekedeteit kell tennünk, mert ezekből a mozaikkockákból egy nagyon szép életmű alakul ki.
Jövőre ismét találkozni fognak a közösségek, a dátumot már ismertették is a szervezők: 2017. október 14. Aki kedvet kapott és szeretné meghallgatni az előadásokat, megteheti a megújulás honlapján: www.ekkm.ro
Barabás Mózes