Részletek: Kategória: Megújulás

Május 30-án, szombaton délelőtt a Szentatya a Katolikus Karizmatikus Megújulás tagjait fogadta a VI. Pál teremben. Az eseményen több ezer világi hívő, pap és szerzetes vett részt a világ öt földrészének mintegy ötven országából. A találkozót a Szentszék által létesített Katolikus Karizmatikus Megújulás Nemzetközi Szolgálata (CHARIS) szervezte.
A Katolikus Karizmatikus Megújulás Nemzetközi Szolgálata (CHARIS) céljai közé tartozik a Szentlélekben való keresztség előmozdítása az egyház tagjainak körében, Krisztus teste egységének előmozdítása, valamint a szegények, a legnagyobb testi-lelki szükséget szenvedők szolgálata.

Örömmel tölt el első találkozásom a Katolikus Karizmatikus Megújulással, és örömmel köszöntelek mindnyájatokat, akik itt vagytok, továbbá azokat a közösségeket, csoportokat, ima- és evangelizációs iskolákat, amelyeket képviseltek. Isten valóban számtalan ajándékkal áldotta meg közösségeiteket, köztük a lelki életerő ajándékával. Köszöntöm a Katolikus Karizmatikus Megújulás Nemzetközi Szolgálata (CHARIS) nemzeti és nemzetközi közösségi szolgálatainak vezetőit is, akik megszervezték ezt a találkozót.

A Katolikus Karizmatikus Megújulás számára a II. vatikáni zsinatot követő évek a nagy kibontakozásnak és növekedésnek, valamint az egyház életébe való beilleszkedésnek és a szolgálati struktúrák megszilárdulásának időszakát jelentették.

Tiszteletre méltó elődeim az egyház számára nagy ajándéknak ismerték el ezt a fejlődést. Szent VI. Pál ugyanis kijelentette, hogy ebben a mindinkább szekularizálódó világban semmi sem szükségesebb, mint annak a lelki megújulásnak a tanúságtétele, amelyet a Szentlélek a legkülönbözőbb térségekben és közösségekben ébreszt (vö. Beszéd a Katolikus Karizmatikus Megújulás harmadik nemzetközi kongresszusának résztvevőihez, pünkösd, 1975. május 19.).

Evangelizáció melletti jellegzetes elkötelezettségeteket hangsúlyozva Szent II. János Pál ezt mondta: „Maga a Lélek indít benneteket tanúságot tenni.” Majd hozzátette:

„Hogyan maradhatna néma és tétlen bárki, aki megízlelte Krisztus jóságát?
[…] Krisztus a mi Üdvözítőnk […]. Hogyan mulaszthatnánk el az evangelizációt? Továbbra is adjátok tovább az evangélium iránti buzgóságot azoknak, akik körülöttetek élnek!” (Beszéd a Karizmatikus Közösségek Katolikus Testvériségének tagjaihoz, 1991. december 7.).

XVI. Benedek a maga részéről az egyház számára nyújtott sajátos hozzájárulásotokról beszélt. Így fogalmazott: „a Katolikus Karizmatikus Megújulás közösségeinek egyik jellemzője és pozitív vonása éppen az, hogy nagy jelentőséget tulajdonítanak a karizmáknak, vagyis a Szentlélek ajándékainak, és az ő érdemük, hogy az egyházban ismét ráirányították a figyelmet ezek időszerűségére” (Beszéd a Catholic Fraternity of Charismatic Covenant Communities and Fellowships tizenharmadik nemzetközi konferenciájának résztvevőihez, 2008. október 31.).

Miként Suenens bíboros a mozgalom kezdetén, úgy Ferenc pápa is gyakran beszélt rólatok mint „kegyelmi áramlatról”, amely „az egész egyházért van, nem csupán egyesekért” (Pünkösdi imavirrasztás a Katolikus Karizmatikus Megújulás „aranyjubileumának” alkalmából, 2017. június 3.).

Összefoglalóan így írta le utatokat: „evangelizáció, lelki ökumenizmus, a szegényekről és rászorulókról való gondoskodás, valamint a peremre szorultak befogadása”, majd hozzátette: „És mindez az imádás talaján! A megújulás alapja Isten imádása!” (Beszéd a Megújulás a Szentlélekben harminchetedik országos találkozójának résztvevőihez, 2014. június 1.).

Én magam is szeretném előmozdítani a kölcsönös tiszteleten, közelségen és támogatáson alapuló kapcsolatot Péter Széke és a Katolikus Karizmatikus Megújulás nagy családja között. Ezzel kapcsolatban szeretnék elgondolkodni lelki tapasztalatotok néhány alapvető eleméről: a Lélekben való keresztségről; a dicsőítő imáról; Isten igéjéről; a közösségről; a tevékeny szeretetről.

Mindenekelőtt: a Lélekben való keresztség. Közös hitbeli utatok gyökerénél a Szentlélek személyes megtapasztalása áll, mely lehetővé tette, hogy a keresztség kegyelme hatékonnyá váljon mindegyikőtökben, és elvezessen benneteket Isten szeretetének világos felismerésére. Megtérése után Szent Ágostonnak is ugyanez a kegyelmi tapasztalat volt az első mélységes élménye, amelyet ezekkel a lángoló szavakkal írt le: „Segítőm, Megváltóm, Krisztus Jézusom! Milyen édes lett hamarjában nélkülöznöm a hóbortok édességét. S aminek elveszítésétől annyira riadoztam, milyen öröm volt most lemondanom arról. Lemorzsoltad immár rólam mindezeket, te igazi és legfőbb édességem” (Vallomások, IX, 1, 1).

Ugyanígy a Szentlélek lehetővé tette számotokra, hogy megízleljétek Krisztus édességét, hiszen attól a pillanattól kezdve a ti életetek is megváltozott. Isten megszűnt puszta eszme lenni, s az atyaság valódi és végleges kifejeződésévé vált. Az ő Lelke belső megbékélést hozott, békével töltött el, megszabadított a földi ragaszkodásoktól és a bűn nyomasztó terhétől. Egyúttal új magatartást is lehetővé tett, melyet a mások és a jövő felé való nyitottság, valamint a remény jellemez, abban a bizonyosságban, hogy semmi sem szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől (vö. Róm 8,38–39). A Szentlélek ezen megtapasztalásából fakad az a mély vágy, hogy tanúi és hírnökei legyetek szeretetének, és elvigyétek vigasztalását azokhoz, akiket az értelmetlenség és a magány érzése nyomaszt.

A dicsőítő ima. A Szentléleknek ebből a magával ragadó megtapasztalásából új imaélet született, amely megadta azt az új képességet, hogy spontán és őszinte módon lépjetek párbeszédbe Istennel, valamint új nyitottságot adott a dicsőítésre, az imádásra és a hálaadásra. Az imádás és a dicsőítés, melyek oly jellegzetesek összejöveteleiteken, a keresztény imádság lényegi elemei, ti pedig az elmúlt években hozzájárultatok ahhoz, hogy ezeket újra felfedezzük, és ismét előtérbe kerüljenek.

Isten igéje. A Lélek megújult kiáradása a Szentírással való élő találkozásra vezetett benneteket. A Szentlélek ihlette Isten kinyilatkoztatott igéjét, és ő az is, aki azt mindig élővé és hatékonnyá teszi az egyházban, megszólaltatva a hívők szívében, különösen pedig a liturgiában. A Szentírás ezért számotokra a lelki táplálék csodálatos forrásává vált, mely megvilágosít és megerősít. Ugyanakkor a megkülönböztetés forrásává is lett, mely eligazít mindennapi döntéseitekben, tartalmat ad a közös imának, lehetővé téve, hogy magának Istennek az ihletett szavaival forduljatok az Úrhoz.

Közösség. A Szentlélek a közösség forrása. XIII. Leó pápa több dokumentumában is arra buzdította a katolikusokat, hogy minden évben imádkozzanak kilencedet a Szentlélekhez mennybemenetel és pünkösd ünnepe között, különösen a keresztények egységének szándékára. Ti világosan értitek e felhívás jelentőségét, hiszen megtapasztaltátok, hogy az egyház egysége a Lélek gyümölcse, mert amint Szent Ágoston mondja, a Szentlélek „az Atya és a Fiú felfoghatatlan közössége” (A Szentháromságról, V, 11, 12). A Lélek teremti meg az összhangot a különféle karizmák és a Karizmatikus Megújulás összetevői között, valamint a többi keresztény felekezethez tartozó testvéreinkkel is.

És végül: a tevékeny szeretet. Szent Ágoston azt írta, hogy a Szentlélek „amikor az embereknek adatik, meggyújtja bennük a szeretet tüzét Isten és ember iránt, s ő maga is szeretet. Az ember ugyanis magától nem szeretheti Istent, csak ő adhatja meg hozzá a képességet” (A Szentháromságról, XV, 17, 31). Ezt ti magatok is megtapasztaltátok.

A Lélek megújult jelenléte a szeretet új képességét ébresztette bennetek, melyet maga az isteni szeretet ihlet. Ez a szeretet Isten és testvéreitek felé irányul, közelségre és együttérzésre indít, különösen azok iránt, akik szenvednek.
A Karizmatikus Megújulásból számos szeretetszolgálat született azok javára, akik lelki vagy anyagi szükséget szenvednek. Arra biztatlak hát benneteket, hogy őrizzétek elevenen ezt a szeretetet a szegények iránt, mert ez tárja fel Isten igazi arcát.

Kedves barátaim, köszönöm elkötelezettségeteket, és bátorítlak benneteket küldetésetek folytatására. Álljatok egyházmegyéitek és plébániáitok szolgálatába, felajánlva tapasztalataitokat és evangelizációs módszereiteket! Hűségesen kövessétek papjaitok útmutatását; közös megkülönböztetésetek során pedig hallgassátok meg a bölcs emberek szavát, akkor is, ha nem tartoznak csoportjaitokhoz. Ápoljátok a közösségeitek közötti összhangot és együttműködést, ügyelve arra, hogy soha ne engedjetek az önreklámozás vágyának, illetve a hatalom vagy a személyes tekintély keresésének! A Szentlélek legyen mindig világosság és erőforrás egyéni és közös utatokon, a Boldogságos Szűz Mária, az egyház anyja pedig oltalmazzon benneteket! Most pedig ezekkel az őszinte érzésekkel örömmel adom rátok apostoli áldásomat.

Köszönöm!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír

Részletek: Kategória: Megújulás

Ferenc pápa hétfőn délelőtt a Vatikánban fogadta Salvatore Martinezt. A Szentatya emlékezett, hogy Pünkösd alkalmával is találkoztak már. Rióból visszatérőben pedig kiemelte, hogy mennyi jót tesz az egyháznak és a világnak a mozgalom. Bergoglio bíboros az argentin püspöki konferenciában a mozgalom referense volt.

Martinez elnöke átadta a pápának a börtönviselt fiatalok és a lampedusai bevándorlók által készített ajándékokat: kerámiából készült gyertyatartót és a Sturzo Alapítvány által termesztett terményeket tartalmazó kerámiatálat.

A találkozó középpontjában állt a karizmatikus mozgalom által végzett tevékenység a lampedusai bevándorlók, az elítéltek, a moldáviai gyermekek és családok érdekében, valamint a názáreti Nemzetközi Központ munkája a családokért. A Szentatya nagy érdeklődést mutatott a mozgalom spirituális, képzési és evangelizáló tevékenysége iránt. A megbeszélésen szó esett még Európa elkereszténytelenedéséről, az új evangelizáció szükségességéről, a fiatalok és a családok támogatásáról. Figyelmet szenteltek a „10 tér a Tízparancsolatért” elnevezésű projeknek, amely szeptember 21-én Palermóban folytatódik. A Szentatya videó-üzenetet küld az alkalomra.

Végül a pápa többször is nagy alázattal azt kérte, hogy a mozgalom tagjai támogassák imáikkal. Lelki közelségéről biztosította a Szentlélekben való megújulás mozgalom tagjait és személyes figyelemmel követi majd jövőbeli programjaikat is.

Részletek: Kategória: Megújulás

„Újdonság, összhang, küldetés” – ez a három szó foglalja össze a Szentlélek működését - Ferenc pápa homíliája Pünkösdvasárnap ünnepén

A Szentatya szentbeszédében nemet mondott a partikularizmusokra, az egyházzal párhuzamos utakra, amelyek megosztottságot okoznak. A Pünkösdvasárnapi szentmisét a pápa a Szent Péter téren mutatta be, amelyet ismét zsúfolásig megtöltöttek a világ minden részét képviselő mozgalmak, új közösségek, világi társulások tagjai, akik a Hit éve alkalmából zarándokoltak el az Örök Városba. A Szentatyával együtt misézett 70 bíboros és püspök, valamint 400 pap.

Homíliájában Ferenc pápa a Szentlélek kiáradásáról elmélkedett, amelyet a feltámadt Krisztus vitt véghez az egyházban. Kegyelmi esemény volt, amely betöltötte a jeruzsálemi Cenákulumot, hogy azután elterjedjen az egész világon. A jeruzsálemi Cenákulumban az apostolok értelmét és szívét pontosan meghatározható, konkrét jelek ejtették ámulatba: mint az égből támadt zaj, a heves szélvész, a fellobbanó tüzes nyelvek, amelyek mindegyikükre leereszkedtek és eltöltötték őket a Szentlélekkel.

A Szentlélek szólásra indította őket: a magukétól eltérő nyelveken beszéltek a tömeghez Isten nagy tetteiről. Mindnyájan új tapasztalatban részesültek. De mi készen állunk erre az újdonságra? – tette fel a kérdést a pápa. Az újdonság mindig kissé félelemmel tölt el bennünket. Nagyobb biztonságban érezzük magunkat, ha mindent ellenőrzésünk alá vonhatunk, ha mi tervezzük meg életünket saját koncepcióink, bizonyosságaink, ízlésünk szerint. Ez történik Istenhez fűződő kapcsolatunkban is. Követjük és befogadjuk őt egy bizonyos pontig; azonban nehezünkre esik, hogy maradéktalan bizalommal ráhagyatkozzunk, hogy a Szentlélek legyen életünk lelke, vezére minden választásunkban – mondta a pápa.

Félünk attól, hogy Isten új utakra vezessen bennünket, hogy ki kelljen lépnünk gyakran korlátolt, bezárt, önző látóhatárunkból, és megnyíljunk Isten horizontjainak.
Az újdonság, amit Isten életünkbe hoz, nem önmagáért való, nem arra szolgál, hogy leküzdje az unalmat, mint ahogy ez gyakran történik napjainkban. Isten újdonsága adja meg számunkra a valódi örömet, lelkünk békéjét, mert Isten szeret minket és csak javunkat akarja.

Nyitottak vagyunk-e Isten „meglepetéseire”? – hangzott a pápa újabb kérdése. Vagy bezárkózunk félelemmel telve a Szentlélek újdonsága előtt? Bátrak vagyunk-e, hogy új utakra lépjünk, amelyeket Isten újdonsága kínál fel, vagy védekezünk mulandó struktúrákba zárkózva, amelyek elveszítették a befogadás képességét?

Ha a Szentlélek látszólag felfordulást kelt az egyházban a karizmák és ajándékok különbözőségeivel, mindez az ő működésével nagy gazdagságot okoz, mert a Szentlélek az egység Lelke, ami nem uniformizálást, hanem összhangot jelent. De csak a Szentlélek tud ilyen módon működni.

Amikor a különbözőségekre törekszünk és bezárkózunk saját partikularizmusunkba, exkluzív csoportunkba, megosztottságot okozunk; amikor mi akarunk egységet teremteni emberi terveink szerint, végül uniformizálunk, mindent egyformává teszünk.

Ha együtt haladunk, lelkipásztoraink vezetésével, akik sajátos karizmával és szolgálattal rendelkeznek, ez a Szentlélek működésének a jele. Az egyház az, aki elhozza Krisztust és elvezet Krisztushoz; a párhuzamos utak veszélyesek – fejtette ki homíliájában Ferenc pápa, arra figyelmeztetve a mozgalmakat és közösségeket, hogy ne lépjenek túl az egyház tanításán és az egyházi közösségen.

Tegyük fel a kérdést: nyitott vagyok a Szentlélek összhangjára, leküzdve az exkluzívizmus, az elkülönülés minden formáját? Hagyom, hogy Ő vezessen az egyházban és az egyházzal? A Szentlélek révén lépünk be az élő Isten misztériumába. Megment bennünket egy gnosztikus és önreferenciális egyháztól, amely bezárkózik saját korlátai közé.

A jeruzsálemi Cenákulum Pünkösdje olyan kezdet, amely tovább folytatódik – mondta a pápa, majd feltette az utolsó kérdést: Vizsgáljuk meg: hajlamosak vagyunk-e arra, hogy magunkba, csoportunkba zárkózzunk, vagy pedig hagyjuk, hogy a Szentlélek megnyisson bennünket a küldetésnek?

A Szent Péter tér egy szabadtéri Cenákulum – Ferenc pápa Regina Coeli imádsága

„Egy megújult Pünkösd a Szent Péter teret szabadtéri Cenákulummá változtatta – mondta Ferenc pápa a Regina Coeli Mária himnusz elimádkozásakor. A hit ünnepének nevezte ezt a két napot: a szombat esti vigíliát és a vasárnapi szentmisét. „Ismét átéltük a születő egyház tapasztalatát”- hangsúlyozta a Szentatya. A karizmák különbözőségében megtapasztaltuk az egység szépségét, amely a Szentlélek műve. A Szentlélek mindig újból és újból megteremti az egyház egységét.

A pápa köszönetet mondott minden egyházi mozgalomnak, társulásnak, közösségnek, csoportosulásnak. „Az egyház számára ajándékot és gazdagságot jelentetek” – mondta, majd így folytatta:

„Külön köszönet mindnyájatoknak, akik Rómából és a világ számos részéből érkeztetek. Hordozzátok mindig az evangélium erejét! Ne féljetek! Örömmel és szenvedéllyel forduljatok az egyház szeretetközössége felé! A feltámadt Úr legyen mindig veletek és a Szűzanya oltalmazzon titeket!”

Végül így búcsúzott a kétszáz ezer hívőtől: „Köszönöm az egyház iránti szereteteteket! Szép vasárnapot, szép ünnepet és jó ebédet kívánok!”

Részletek: Kategória: Megújulás

A Karizmatikus Megújulás mozgalmához kötődő négyezer latin-amerikai fiatal találkozott egymással július 10. és 15. között a Brazília dél-nyugati részén fekvő Foz do Iguaçuban. A La Croix a találkozó kapcsán készített interjút Michelle Morannal, a Karizmatikus Megújulás Tanácsának elnökével.

Michelle Moran elmondta: a karizmatikus megújulás célja mindenhol az, hogy az embereket személyes kapcsolatba hozza Jézussal, a világnak ezen a táján mégis vannak egyéb sajátosságai is. Itt a karizmatikus mozgalmak ötvözik a spirituális és a társadalmi dimenziót. A missziók szinte minden esetben társadalmi projektekhez kötődnek.

Kolumbiában például a megújulás elsősorban a lakhatás és a szegénykérdés terén aktív. Brazíliában főként az ökológia és a környezetvédelem területén tevékenykednek, különösen Amazóniában dolgoznak sokat, de jelen vannak az egyetemeken is. Minden esetben igyekeznek az embereket ott megszólítani, ahol vannak, és elvinni hozzájuk Krisztus üzenetét.

Arra a kérdésre, hogy ez az új evangelizáció válasz lehet-e az új protestáns egyházak terjedésére, melyek az utóbbi időben hatalmas fejlődésnek indultak Latin-Amerikában, és azon belül is elsősorban Brazíliában, Michel Moran hangsúlyozta, nem céljuk harcba szállni és híveket toborozni egy másik vallás kárára. Azt azonban el kell ismerni, hogy az új protestánsok kihívás elé állítják a kazizmatikus megújulás mozgalmat Latin-Amerika és Afrika több országában is, és a hagyományos, klasszikus egyház könnyen alulmaradhat velük szemben.

Ezért a karizmatikusok igyekeznek megmutatni, hogy ők is választ tudnak adni azokra a kérdésekre, amelyekre a megoldást sokan az új protestánsoknál keresik. A brazil katolikus püspökök is elismerik ma már, hogy szükségük van erre a karizmatikus dimenzióra a katolikus egyházon belül is.

De nem ez az új evangelizáció egyetlen célja. Meg kell szólítaniukazokat, akik nem ismerik Jézust, vagy valamilyen okból eltávolodtak az Egyháztól.

A latin-amerikai tapasztalatok arra emlékeztetik az európaiakat, a mozgalmaik nem lehetnek kizárólag spirituális jellegűek, hanem társadalmi szerepet is be kell tölteniük. Latin-Amerikában a fiatalok is nagyon aktívak, ahogy ezt jövőre a Rióban megrendezendő Ifjúsági Világnapon meg is láthatjuk majd. Tanúi lehetünk e fiatalok örömének, de érett gondolkodásuknak is. Ebből a szempontból példaként szolgálhatnak az egész világ számára – mondta el Michelle Moran.

Persze a kulturális környezetük is más, a vallásnak itt nagy szerepe van. A múlt héten részt vettem egy körmeneten, és sokan kijöttek a boltjuk és a házuk elé, hogy együtt imádkozzanak velünk. Elképzeltem, milyen lett volna ugyanez az utcai körmenet nálunk, Angliában: a járókelők vagy közömbösen vagy egyenesen rossz szemmel néztek volna bennünket.

Néhány Dél-Amerikában alkalmazott módszert eltanulhatunk ugyan, de az új evangelizáció megkívánja, hogy alkalmazkodjunk ehhez a nagyon elvilágiasodott európai társadalomhoz.

Magyar Kurír

Részletek: Kategória: Megújulás

Támogassátok a karizmákat az egész Egyház szolgálatára!

November 4-én, szombaton délelőtt a VI. Pál teremben találkozott Ferenc pápa a Katolikus Karizmatikus Megújulás Nemzetközi Szolgálata (CHARIS) négyezer küldöttével, akik az elmúlt napokban találkozón vettek részt Rómában. Hozzájuk intézett beszédében a Szentatya arra biztatta őket, hogy „új módon álljanak elő az Új Élet szemináriumaival, főként az egyházi peremterületeken”.

A pápa örömmel találkozott a CHARIS közösségével, öt évvel azután, hogy megkezdték szolgálatukat a katolikus karizmatikus megújulás minden közössége érdekében. Mostani találkozójuk egyfajta kiértékelése eddigi működésüknek, ezért a pápa legfőbb célkitűzésüket abban jelölte meg, hogy növekedjenek az egyházi érettségükben.

A mozgalom nyelvezetével élve az utóbbi évek „kegyelmi áramlatának” a feladata a CHARIS számára, hogy „olyan hanggá váljon, mely elkíséri az összes közösséget és jelzi nekik a közösségileg követendő utat”. A szolgálat ablak a katolikus karizmatikus megújulás tágas és sokszínű világára. Az ott dolgozóknak ezen az ablakon keresztül kell kinézniük a távoli világra, túllépve a helyi tapasztalatokon, hogy megismerjék a Szentlélek által megteremtett gazdagságot a különféle kulturális, társadalmi és egyházi összefüggésekben. A CHARIS a megkülönböztetés révén segítheti a zárt szemléletű csoportokat, hogy egy tágasabb, karizmatikus egyházi világot lélegezzenek be.

Ferenc pápa továbbra is bátorítja az Új Élet szemináriumait, melyek az első igehirdetés nagyon is kérügmatikus pillanatait kínálják, „lehetőséget adva az embereknek az élő Jézussal, az ő Lelkével és az Egyházával való találkozásra, amely legyen befogadó környezet, a kegyelem, a megbékélés és az újjászületés helye a résztvevőknek”. A pápa arra kérte a nemzetközi szolgálat tagjait, hogy a lehető legszélesebb körben terjesszék ezeket a szemináriumokat, még a szegények körében, a periférikus területeken is.

A Szentatya a megkezdett út folytatására is figyelmeztetett. Az Új Élet szemináriumait az emberek gyakorta lebilincselő élményként élik meg, amelyek irányváltást hoznak az életükben, de ez csak egy nagyon intenzív kezdet, amelyet fellángoló tűzként táplálni kell, különben elenyészik. Éppen ezért a szemináriumok után megfelelő képzésekre van szükséges, amelyek életben tartják a kapott kegyelmet és segítik a további fokozatos fejlődést a hitben, az imaéletben, az erkölcsös magatartásban, a szentségek befogadásában, a szeretetben és az egyházi küldetésben.

Beszéde második részében a pápa a CHARIS alapszabályának két szempontjára utalt. Az első azt jelzi, hogy a karizmákat ne csak a katolikus karizmatikus megújulás, hanem az egész Egyház javára használják. Éppen ebben áll a CHARIS szolgálata: mozdítsa elő, ösztönözze a karizmákat, és állítsa azokat az egész Egyház szolgálatába. Támogassa a karizmákat, ne pedig uralja azokat! – jegyezte meg a pápa. A karizmák előmozdításában azoknak a Mesterét kell követnie, vagyis a Szentlelket, aki az első pünkösd nagy felfordulásában harmóniát teremtett a sokféleségben. A második szempont arra irányul, hogy „a Szentlélekben való keresztség tapasztalatát megélő embereket lelki elmélyülésre és megszentelődésre ösztönözzük”. Ne tekintsék magától értetődőnek, hogy akik megkapták a Lélekben való keresztséget, már teljesen kész keresztények lennének! A szentséghez vezető útnak mindig tovább kell haladnia a személyes megtérés és a nagylelkű önfelajánlás révén, Krisztus és mások felé, vagyis nem lehet megelégedni az egyéni lelki jóléttel.

Beszéde záró részében a pápa megköszönte a szolgálatukat. Ne törődjenek annak megítélésével, hogy ki a hitelesen karizmatikus és ki nem! Ez kezdettől fogva az Egyház kísértése: én Pállal tartok, én Apollóval, én pedig Péterrel... Ez nem helyes út! A karizmatikus megújulás hivatása, hogy segítse a lelkipásztorokat, hogy kísérje a csoportokat és azt a sokrétű valóságot, amely a karizmatikus megújulással kapcsolatban áll. És ha valaki megkérdezi a pápától, hogy mondjon egy jelet, ami megújítja az ember életét, akkor ő azt válaszolja: azok, akik a legteljesebb mértékben átélik a megújulást, azok tudnak mosolyogni. Maradjanak éberek, kerüljék a hatalmi játszmák kísértését, utasítsák el a vágyat a feltűnésre és a parancsolásra. Az igazi feladat ugyanis a szolgálat. Jó dolog teret hagyni a felelősök új generációinak, folyamatosan részt venni a fiatalok képzésében, akik közül a jövő vezetői kerülnek majd ki.

Végül a pápa felidézte első találkozójukat 2019-ben, amikor megállva, csendben imádkoztak a békéért, megemlékezve a Palesztin Hatóság és Izrael Állam elnökeinek vatikáni találkozójáról. A háború szétrombolja a békéért tett lépések emlékét. Nézzünk erre az olajfára – kérte –, ami a béke jelképe! A háború mindent tönkretesz, elveszi az emberséget. November 2-án, halottak napján a pápa a Rome War Cemeteryben [római haditemetőben] járt és meglátogatta az elesett katonák sírját: csupa fiatal, 20 és 30 éve közöttiek! A háború tönkreteszi az ifjúságot. Imádkozzunk most csendben a világ békéjéért! – mondta a pápa, majd a Szűzanya oltalmát kérte a Katolikus Karizmatikus Megújulás Nemzetközi Szolgálata örömteli szolgálatára.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

1. oldal / 4

XIV. Leó pápa a Katolikus Karizmatikus Megújulás tagjaihoz: Legyetek Krisztus szeretetének tanúi!

A Szentlélekben való megújulás karizmatikus mozgalom elnökét fogadta a pápa

Ferenc pápa homíliája Pünkösdvasárnap ünnepén

Karizma és társadalom

Ferenc pápa a CHARIS küldötteihez

Támogassátok a karizmákat az egész Egyház szolgálatára!

Menü